Környezet- és testtudatos megoldások - bio referenciák - hasznos eco tippek

ökopamacs

Miért veszélyesebb a szója a migránsoknál?

2019. augusztus 25. - ökopamacs

 

beans-beverage-bowl-1136758.jpg

Egyre több hormonális problémával, fájdalmas, vetélős, baráti történetekkel, személyes pajzsmirigy problémákkal, végtelen szójapropagandával teli hónapokon vagyok túl. Ellentmondó elemzések veszik körbe a szója misztikus hatásait. Ebből a pro-és kontra információrengetegből próbálom megosztani veletek azt, hogy miért kap agyfrászt az összes pék a környékemen, ha meglát, és miért kérdezem szisztematikusan, hogy tartalmaz-e szójalisztet a kenyerük, s miért ódzkodom, a nagyítóval is nehezen látható, E322-től a csomagolásokon.

A következő kérdésekre kerestem a választ a cikkem írásához : Mi ez a szója mánia? Honnan ered és miért fontos erről beszélni? Mitől fontosabb ez nyugaton, mint Kínában vagy Japánban? Hogy lehet egy szuper proteinbomba egyszerre endokrin zavaró? Na és mi köze van a meddőségnek a szójához?

Habár megközelítőleg 9 évezrede létezik a szója a kelet-ázsiai országokban, a cikkem mégis egy kortárs szójadömpingről számol be, mely a 20. század második felében jelentős iparággá nőtte ki magát.

Úgyis mondhatjuk, hogy Amerika extrém gyorsasággal csinált a szójából jófogást.

Pár évtized alatt a szója az első helyre került az olajtermesztés ranglistáján, hiszen még pálmaolajnál is jövedelmezőbb - 250 millió tonna szója 50 millió szójaolaj előállítására elegendő. Emellett az élelmiszeripar felfigyelt a sokoldalúságára is, s rohamos gyorsasággal vált a szója a mindennapi hívatlan vendégünkké a tányérunkon.

A vegánbarát oldalakon rengeteg pozitív hatást találtam a szójáról. Elsőként említik a fehérjetartalmát (34-42%, növények közül az egyik legmagasabb), melyet egyesek tökéletesnek tartanak a hús helyettesítésére. Emellett szív- és májbarátnak titulálják egyes amerikai termékek csomagolásán. Energia- és rosttartalma nagy, emellett kifejezetten laktató. Végül vitamintartalma sem elhanyagolható : káliumot, magnéziumot, E-vitamint, karotint és D-vitamint tartalmaz.

Az American Heart Association (Amerikai Szív Egyesület) 2006-os tanulmánya szerint a szójafogyasztás jó hatással van a szív-és érrendszeri betegségek elkerülésére. Megállapításukat arra alapozták, hogy a szója által bevitt protein az állati proteinnel szemben sokkal kedvezőbb, kevésbé megterhelő hatással van az érrendszerre.

Ám közel sem meglepetésszerűen, a szója viszonylag hamar megmutatta, a sokszor még ma is, sokak által vitatott, negatív hatásait.

A szója úgynevezett fito-ösztrogéneket tartalmaz, melyek ugyanannyira tudnak ártani, mint amennyire serkenthetik az ösztrogéntermelést. A szójaszármazékok (sokszor nem tudatos) fogyasztásának köszönhetően, egyre több közegészségügyért felelős szerv kezdte el tanulmányozni a szójatermékek szélesebb körű hatását a ”nyugati szervezetre”.

biology-doctor-health-4154.jpg

Dr. Jorge Chavarro 2008-as tanulmányában felfedte, hogy a nagy mennyiségben fogyasztott szójatermékek a férfiaknál jelentős spermaszám csökkenést okoznak. Természetesen a szójalobbisták maximálisan kritizálták a kimutatott eredményeket, melyek később megerősítették 2011-ben a Siepmann csapat által. Ami a nőket illeti, az eredmények szintén árulkodóak.  Dr. Alison Amsterdam 14 évvel ezelőtt már világosan leírta azt, hogy láthatóan csökkentek a menstruációs problémák és a szexuális panaszok a szójatartalmú termékek eliminálása után.

Tanulmánya szerint a szójadús női élet leggyakoribb tüneti közé tartoznak az anormális vérzések, a sokszor vitatott endometriózis és a meddőség is, melyek nehezen reagálnak az általános orvosi kezelésekre, ám a szója elhagyásával javuló tendenciát mutatnak. A szója mágikus összetétele, habár egyesek szerint segít a mellrák megelőzésében, kifejezetten károsan hat a májra, valamint a pajzsmirigyműködésre.

Már 1995 óta számos tanulmány kimutatta, hogy a szója pajzsmirigy alulműködést idéz elő.

De a jó hír az, hogy nem minden szója feketemágus. Vegyük tökéletes példának a keleti kultúrák étkezési szokásait, melyek évezredes alapanyag a szója. A fermentált szója. És ez itt a kulcsszó.

salmon-2454443_960_720.jpg

Alapvetően a fermentált szója emberi fogyasztásra alkalmas, hiszen az említett folyamat után számos, nyers formájában káros hatása megszűnik. Ellenben például a szójatejjel, mely ezen a folyamaton nem megy keresztül.

Végezetül sokan elfelejtik, a nagy demokratikus szónoklatok közepette azt, hogy a nyugati felnőtt lakosság csupán 25%-a rendelkezik azokkal a sajátos baktériumokkal, melyek a vastagbélben segítenek a szója 100%-os feldolgozásához. Ellenben a keleti lakossággal, ahol mindez 75%-ot tesz ki. 

Az általam felfedezett konklúzió az, hogy a nyugati társadalom nagy részének napi szójafogyasztása nem teszi lehetővé azt, hogy annak kizárólagos pozitív hatását érzékeltesse velünk.

Megoldásként a mandulatejet vagy a rizstejet ajánlom, ha alternatív tejet szeretnétek. A szójalecitint elkerülni pedig majdnem lehetetlen, de így, hogy kedvesen elolvastátok a cikkem, csökkenteni és elkerülni már fél siker a hosszútávú jóléthez. :) 

 

Meztelen vásárlási szokásokat 2019-re

A ciki műanyagszatyrok korának vége?!

art-chair-container-34545.jpg

Az új év első hetében ezerszámra kaptam „hogyan legyünk fittek és egészségesek 2019-ben” hirdetést. Mindenféle csodacsomagolásban eladott detoxprogram, két kattintással rendelhető heti menük és társaik. Rossz vevőként ez csak annyira érdekelt, hogy lementem a boltba venni pár élelmiszert, és szó szerint keresztül kellett verekednem magam a karácsonyi leértékelt, szépen becsomagolt, csillivilli termékekért harcoló embereken.  

Míg elértem a szegény biokenyeremig, majdnem műanyag csomagolásba fulladtam.

Mi értelme a kis kekszeket egyenkénti, majd csomagos csomagolásba tenni? Miért vesznek az emberek még folyékony szappant? Miért nincs mindenhol kimérős rizs, müzli, lencse? És miért vásárol még mindig az emberek nagy többsége egyszer használatos műanyag szatyrot a kasszánál?

Teljes rémálom az újévi fogadalmak között.

10 perc alatt teljes kétségbeesésben kértem ki a kenyerem papírzacskóban és diplomatikusan rohantam az önkiszolgáló kasszához, hogy még csak véletlenül se kérdezzék meg tőlem, kérek-e szatyrot.

Nem, kérem senki ne vegyen műanyag szatyrot 2019-ben!

Egy körülbelül 20 percig használt műanyag zacskó lebomlása akár 4 évszázadba is kerülhet. Jelenleg megközelítőleg ezer milliárd műanyagzacskó van használatban. Ennek a lebomlási idejét hagyom, hogy Önök számolják ki. Engem már a tudat is elborzaszt.

Évente 400 millió tonna műanyag kerül forgalomba, és ennek a 40%-a egyszer használatos terméket takar. Több mint 8 millió tonna műanyag kerül a vizeinkbe évente. Szakértők szerint pedig 2050-re a tengerekben lévő műanyagok száma magasabb lesz, mint a halaké.

blur-delicious-dinner-793011.jpg

Ennek a ténynek a tudatában kérdezném én a szívószálas, műanyag evőeszközös gyorséttermektől, hogy szoktak-e fenntartható alternatívákon gondolkodni? Szerencsére vannak, akik igen. A svédek, finnek és németek köztudottan „vájtfülűbbek” a környezet- és testudatosságra, mint mi magyarok. De semmiféle genetikai magyarázat nincs arra, hogy mi ne lennénk erre képesek. Nem gondolom, hogy a felsővezetőkre kellene várni, hogy ez a mozgalom elinduljon, még akkor is, ha az EU az egyszer használatos műanyagok betiltását szorgalmazza 2021-től. Szép gesztus, de szerintem nem kell még 2 évet várni arra, hogy műanyagmentes környezetet varázsoljunk magunk köré.

Budapesten a Forbes szerint elvetemült ötlettel rukkolt elő Sipos Melinda, aki Budapesten nyitott egy csomagolásmentes boltot. A Ligeti bolt spektruma az ökopamacs hitvallása : kis távolságból szerezzünk friss alapanyagokat, csomagolásmentesen, okosan. Hasonlòképp várja tudatos vásárlóit a Ne Pazarolj Shop & Café  is a fővárosban, mely szintén kecsegtető alternatívát nyújt egy tudatosabb hétköznapi rutin kialakítására.  Ugyanezzel az elszántsággal nyílt meg a debreceni Cekker bolt is, ami kétség kívül az egyik legjobb, ami történhetett a cívis városban 2018-ban.

Másik alternatívaként említem meg a vászontáskák használatát, mely a hipszter világban adott, de bloggertársaimmal együtt a célunk az, hogy ez ne egy szubkulturális divat legyen, hanem alap. Ha szeretnénk lehet menő is, de lényeg, hogy legyen!

Hasonló filozófiával indította útnak Mohácsi Nusi a Shamo bag-et is. „A gyékény bevásárló kosarak, vászonzsákok, vízálló tasakok és a függönyök újrahasznosításával készülő hálós zsákok segítenek abban, hogy megkíméljük környezetünket a fölösleges nejlonzacskóktól. A fából készült evőeszközök az eldobhatóak alternatívái lehetnek. A furoshiki kendők igen sokoldalúan használhatóak ajándékozáshoz, bevásárláshoz, utazás alatt vagy akár egy piknik során.”

Ha a környezet nem lenne elég hívószó egyeseknek, akkor egyértelműen a saját egészségünk lesz az. A kortárs termékenységválság, rohamosan növekvő endokrin elváltozások és a titokzatos daganatos betegségek mögött is sokszor az úgynevezett microplasztik áll, amit naponta észrevétlenül rágcsálunk. Ez persze nehezen kimutatható, nem publikus, nem logikus érvelés sem a gyártóknak, sem az orvosoknak. Így felhívásként osztom meg azt, hogy a műanyag ételhordókban felmelegített ételen keresztül, a balatoni sültipisztrángon át a szimpla ivóvízig, mindenben találhatunk műanyag maradékokat. Európában az ivóvíz 72%-a tartalmaz mikroplasztikot, nitrátot illetve peszticidet. Ez a példa és a jelenlegi egészségállapotok egy külön cikkel érnének fel.

Emellett sok szülő meglepődve olvashatja, hogy a polivinil-klorid (PVC), más néven vinil, a második leggyakrabban használt műanyag. Ezt az anyagot legfőképp padlóburkolatok, játékok, élelmiszer csomagolások, orvosi eszközök, de gyógyszerek, kozmetikumok és szappanok gyártásához is használják. Kanadában 2003-ban végeztek először egy hosszabb tanulmányt arról, hogy a PVC-t tartalmazó játékok milyen mértékben károsítják a következő generációk immunrendszerét és hormonháztartását. Nem véletlen tehát, hogy a sárban fürdés és a fával való homokba rajzolás nemcsak kreatívabb, de egészségesebb időtöltés volt az előző generációknak.

S végül ne felejtsük el, attól, hogy „szexin” hangzik a szelektív hulladékgyűjtés, még nem biztos, hogy ténylegesen újra felhasználják a műanyagokat, miután megváltunk tőlük. A legegyszerűbb tehát egy tisztább új év kezdéséhez, nem a szépen becsomagolt detox-program és az agyonpermetezett, egyébként sem szezonális paradicsomsaláta.

bag-banana-close-up-1069245.jpg

Kezdjük okosabban az új évet! Önmagunk tiszteletéért hagyjunk fel a műanyagdobozokkal! Legyen a táskánkban egy vászontáska hirtelen bevásárlásokhoz, és keressük fel a csomagolásmentes boltokat! Legyen időnk megérteni ennek a témának a fontosságát, mert csak így tudunk 30 év múlva is a tengerparton nyaralni és ami a legfontosabb, életben maradni.

 

 

Mindannyian orángutángyilkosok vagyunk

26991996_1797569703878316_7470269615184926093_n.jpg

Érdekes kontraszt, hogy Olaszországban egyre több élelmiszeren, leginkább kekszeken és készételeken tüntetik fel, hogy pálmaolaj nélkül készült a termék. Ugyanakkor az egyik legnagyobb olasz édességgyártó cég, a Ferrero, a híres Nutella mágus, töretlenül a gyilkos pálmaolajra esküszik. A tavalyi évben csak az Európai Unióban 7,7 millió tonna pálmaolajat fogyasztottunk. Ennek közel 40%-a található a készételekben és a kozmetikai szerekben, s több mint 60% különböző üzemanyagokban. A pálmaolaj ma a legfogyasztottabb növényi olaj, amelyet többek között a csokoládékban, kekszekben, szappanokban, mosószerekben, kozmetikai szerekben, s a készételek nagytöbbségében megtalálunk.

Sokan kérdezik, hogy mi a baj a pálmaolajjal? Miért beszélek ennyit róla és mi a köze az orángutánokhoz és a tigrisekhez?

Colgate-Palmolive, General Mills, Hershey, Kellog’s, Kraft Heinz, L’oréal, Mars, Mondelez, Nestlé, PepsiCo, Reckitt Benckiser és az Unilever. Kezdjük ezzel a 12 névvel, amelyek korunk egyik legnagyobb természeti katasztrófájához, az indonéziai masszív erdőírtáshoz, napi szinten járulnak hozzá a Greenpeace legfrissebb adatai szerint. Jelenleg, a kiírtott területek 40%-a az indonéz tartományban, Pápuában található, amely a világ egyik leggazdagabb biodiverzitásának ad otthont. Vagyis adott. Ugyanis az elmúlt évtizedek következményeként, ma már, egy masszív, sokáig fent nem tartható, olajpálma-ültetvény négyzetkilométereit láthatjuk, csiripelő madarak és fürge orángutánok helyett.

palmaolaj-ara.jpg

Ez annyit jelent, hogy az utóbbi 2 évtized alatt egy Magyarország nagyságú, közel 10 millió hektárnyi trópusi erdőt írtottak ki pálmaolajtermesztés céljából csak Indonéziában. Ehhez társul Malajzia, Nigéria, Elefántcsontpart, s több dél-amerikai ország, ahol szintén rohamosan nő a letarolt területek száma.

Jelenleg Malajzia és Indonézia összesen a világ pálmaolaj fogyasztásának 85%-át teszi ki. Ez az óriási százalék magyarázza azt, hogy Borneo, egykor őslakosokkal s páratlan biodiverzitással teli szigete, ma egy mesterséges, széndioxidban és dollárjelekben gazdag területté vált. Miattunk.

Ez a természeti katasztrófa mindaddig távolinak tűnhet, amíg szembe nem jön velünk, egy a buldózerrel szomorúan, de bátran harcoló „orángutánvideó” a Facebookon ; vagy amíg meg nem nézzük a Green című csendes-reális-szívszorító kisfilmet, amely egy orángután utolsó napjait mutatja be. Ebben, a Patrick Rouxel által rendezett filmben láthatunk még egy picit abból a maroknyi természeti csodából, amit a kevesebb, mint 60.000 túlélő orángutánnak hagytak Indonéziában.

A Jane Goodall Intézet is minden erejével azon van, hogy az embereket felvilágosítsa arról, hogy mindannyian orángutángyilkosok vagyunk.

Valamennyien gondolkodás nélkül veszünk müzlit, szappant, sampont, mosószert, Nutellát, kekszeket, tartós kenyeret a boltban. Mindaddig, amíg valaki nem szól, hogy nem jó ez így. Nagyon nem. Mert ugye attól, hogy nem tudjuk a jog- vagy kresz szabályait, attól ugyanúgy megbüntet az állam és a rendőrség is.

Ugyanígy van ezzel a természet is.

Ma ott tartunk, hogy a szupermarketekben található termékek 50%-a tartalmaz pálmaolajat. Ez egy órási szám. És most az olvasók fele azt mondja, hogy ez ellen nem tud mit tenni, ha ennyi mindenbe tesznek. De ez a lusták válasza. És pont ez a célja a fenti bűvös 12-esnek, hogy ne legyen időnk ilyesmire, hogy még a kisbetűs dolgokat is elolvassuk. Rohanjunk, dobáljunk minden szupermarketinget a kosarunkba, paypas-szal fizessünk, és 2 perc alatt süssük meg a már általuk, kedvesen előkészített ételt.

De igenis akarjunk változtatni, mert ők nem fognak! Nem halunk meg sem Milka csoki, sem Nutella, sem Oreo keksz nélkül. Viszont minden Nutellához és minden KitKat szelethez temérdek mennyiségű vér tapad. Tigrisek és orángutánok, madarak, sőt mi több, őslakosok vesztik életüket azért, hogy a sokszor már fölöslegesen, mindenbe beletett pálmaolaj krémesebbé tegye a mogyorókrémet, zsírosabbá a rúzsunkat, és hidratáltabbá a hajunkat.

De miért a pálmaolaj és nem repce vagy akár napraforgóolaj?

Ha multik, akkor pénz, és ha pénz, akkor minden mindegy. Ugye ezt a képletet már jól ismerjük.

A pálmaolaj rendkívül költséghatékony. Egy adott területen tízszer több olajat tudnak termelni ha olajpálma-ültetvényekkel töltik meg, mintha napraforgóval, vagy akár repcével tennék ugyanezt. Ezen felül a fejlődő országoknak rendkívüli jövedelemforrás, a reményeik szerint, soha véget nem érő, pálmaolaj üzlet. Így nem meglepő, hogy a szélsőjobboldali, frissen megválasztott brazíl elnök, Jair Bolsonaro, az esőerdőkben leginkább gazdasági forrást lát, mintsem azt, hogy az országának 61%-át fedi le egy zöld lélegző csoda, amit ma még Amazóniának hívnak.

south_america_brazil_ariel_amazon_river-mh.jpg

Ennyi olvasás és papírzsebkendős videó után elhatároztam, hogy nem akarok soha többé azzal a gondolattal lefeküdni, hogy orángutángyilkos vagyok. Levettem a 21. századi szemellenzőt, mert le akartam venni.

Több, mint fél éve tudatosan vásárolok. Csak nyers alapanyagokat veszek, és a számukra legbrutálisabb fegyverrel támadok: gondosan kiválasztott alapanyagokból főzök.

30 perccel többet szánok a bevásárlásra, mert érdekel, mit teszek a kosaramba. Letöltöttem a pálmolaj álneveit, hogy még csak véletlenül se csapjanak be, a direkt érthetetlen, kisbetűs írásaikkal a csomagolásokon.

Természetesen annak is utánajártam, hogy mi lenne, ha repceolajat vagy napraforgó olajat tennének a főbűnösök a leveseinkbe. Nem számítottam erre a válaszra, de állítólag még nagyobb baj lenne. Az említett olajfajták annyira területigényesek, hogy még ennél is több erdőírtással járna ez a szerepcsere. Vagyis ezt állítják a legfrissebb lobbista írások. Ezt még sajnos nem tudom reálisan megítélni és madártávlatból szemlélni. De továbbra is figyelemmel kísérem ezt, a számomra egyik legfontosabb környezeti témát.

Maradjuk a tudatos vásárlásnál és csökkentsük az ún. luxustermékek bevitelét! Fordítsuk meg a csomagolást, kérdezzünk az eladóktól! Legyünk kíváncsiak arra, hogy mit tesznek elénk!

Csak és kizárólag így tudjuk megakadályozni ezt, a minden szempontból káros ételdömpinget, ami nem csak nekünk, de más embereknek, élőlényeknek, és mindenekelőtt a bolygónknak a becsülteknél is gyorsabb halálát jelenti.

Szexi kávékapszulák, színes szemétdombok

Számos vészjelzéssel találkoztam már ezzel a témával kapcsolatban. De még mindig azt látom, hogy az a menő, aki 3 másodperc alatt tud csinálni otthon, makulátlanul fehér ingben, ízletes Nespresso kávét. Ez több szempontból is sajnálatos. Azon gondolkozom ilyenkor, hogy ők nem érezték-e a nagymamájuk nyári konyhájában a „kotyogós kávé” illatát, ami semmihez sem fogható? Hallottak-e már a Bialetti márkáról? Miért nem vesznek a Nespresso gép árából Milánóba egy jegyet, hogy igyanak egy igazi olasz kávét, aminek köze nincs a kapszulákhoz. 

keurig-k-capsules-dechets-1.jpg

Már 2011-ben is több, mint 8 milliárd kapszula került eladásra világszerte, aminek a felét a Nespresso tette ki. Ez több, mint 40.000 tonna szemetet jelent évente, ami körülbelül 4 Eiffel-toronynak felel meg.

Így csinálunk könnyedén szexi kapszulákból színes szemétdombokat.

Jelenleg eddig csak Hamburg az egyetlen olyan város, amely betilotta a kapszulás gépek használatát a közintézményekben a több tonnányi, nagyrészt újra nem hasznosított szemét miatt. Sajnos mostanáig ezek a kapszulák a környezetbarát kategóriától elég messze álltak. Ma már pozitívumként említhetjük azt, hogy szerencsére (többek között Csepelen is) újrahasznosítják a visszavitt kapszulákat. Igen. A visszavitt kapszulákat. De kérdezem én: ha nincs reggel 5 perce hagyományos kávét főznie az embereknek, akkor mennyi esély van arra, hogy a Nespresso boltokban fognak becsületesen sorban állni ebédszünetben azért, hogy visszavigyék az elhasznált színes környezeti bombákat?

Habár alkoholfogyasztásban Magyarország benne van a világ top 10-es listájában, a kávéfogyasztásban nem vagyunk éllovasok. The Statistics Portal szerint a 2017-es évben európai és amerikai viszonylatban a finnek itták a legtöbb kávét. Évente fejenként több mint 10 kilogramm kávét fogyasztanak, ami meglehetősen magas szám, ha azt nézzük, hogy egy eszpresszó elkészítéséhez átlagosan 6-9 gramm kávéra van szükségünk. A finnek után a hollandok és a svédek a legnagyobb kávéimádók több, mint 9 kg-mal fejenként évente. Magyarország a 23. helyen áll, csupán négy országot megelőzve. De tudjuk-e mit iszunk, és mennyit költünk kávéra?

capsule-nespresso.jpg

A első kapszulás géppel a svájci Nestlé gyár alkalmazottja Eric Favre rukkolt elő 1976-ban. Először teljes mértékben elvetették az ötletét, ám néhány évvel később piacra dobtak egy ma is sikeres, ám közel sem természetbarát kávéfőzőgépet. A Nespresso gép sokáig egyedül uralta a piacot, és közel 1700 szabadalom védte a terméket egészen az 1900-as évek végéig. A konkurencia folyamatos megjelenése a forgalmuk jelentős csökkenését eredményezte: 2009-ben még 29%-os növekedési tendenciát nyugtázott a cég, míg 2012-ben csupán 16%-ot.  Amint azt sejteni lehetett, a Nestlé nem ment csődbe ettől a piaci változástól, viszont egy újabb problémával is szembe kellett nézniük: a kapszulák újrahasznosításával.

Ma már egyre inkább próbálnak ennek eleget tenni a színes „kapszuladílerek”.

De nézzük meg az egészet közelebbről! Ugye George Clooney, a márka nagykövete is azt mondja 40 millió dollárért, hogy ennél finomabb aroma nincs. Sőt mi több, azt is megkérdezi a bájos női hang a vele forgatott videójuk végén, hogy How far would you go for a Nespresso?, ami annyit jelent, hogy meddig mennél el egy Nespressóért? Ma látjuk, hogy sokan bármeddig. Mert ha George Clooney azt mondja, hogy ez kivételesen finom , és ha ennyire luxusnak néz ki a Nespresso bolt az Andrássy úton, akkor az csak jó lehet. Persze az is.

Ha nagy kávészakértők és „kapszuladrukkerek” olvasnak engem, akkor biztosan kiemelnék, hogy ezek a gépek lehetővé teszik azt, hogy a nagy nyomásnak köszönhetően intenzívebb ízeket kapjunk. Sőt mi több, a kapszulák speciális csomagolása lehetővé teszi, hogy a kávé aromája megmaradjon. Ez is igaz. De a kávécsomagolások is tudják ezt ma már.

De nem gondolom, hogy az emberek nagytöbbsége a metróhoz rohanás közben reggelente a kávéaromákról kokettálna a társával. Itt inkább ismét a marketing és a komfortzóna babusgatása nyert.

Mert mennyivel egyszerűbb 30 másodperc alatt 3 mozdulattal kávét készíteni, mint a kis kotyogósra várni 5 percet. Ezek szerint még az itthoni középosztálynak is megéri, még akkor is, ha dupla annyit fizet a 4 perces differenciáért. Némi adatvadászat után megtaláltam, hogy a KSH felmérései szerint 2018 január és szeptembere között átlagosan 250 gramm kávé 723 forintba került. 10 darab Nespresso kávé átlagos ára pedig 990 forint. Ha napi 3 kávét veszünk alapul személyenként, 120 Ft-os kapszula egységárral, akkor közel 11.000 forintot költünk havonta csak a kávézásunkra. Összehasonlításképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy 5.000 forintért már egy kiló minőségi kávét lehet venni.

Én csak arra kérek mindenkit, gondolkozzon! Igenis rengeteget tehetünk egyénenként a környezetünkért.

Például? Legyen időnk kávét főzni!

Elvégre azt az egy csomagot mégiscsak könnyebb szelektíven gyűjteni, mint azt a több tonnányi színes környezeti bombát. Ha pedig mégsincs időnk, akkor a jó hír az, hogy a Nespresso a helyzet finomításaként a használt és visszavitt kapszulákból, habár jelenleg kis mennyiségben, de csinál újakat. Emellett a Malongo, ami eredendően is fairtrade kávé, biológiailag lebontható papírcsomagolásban kínálja a fekete aranyunkat. A Lavazza az alumínium használat más opcióit teszteli. A legfrissebb lobbista hírek szerint a nagy márkák célja a nagyobb mértékű újrahasznosítás 2030-ra.

És hogy ezt a kardinális kérdést mégis szebben csomagolja be a Nestlé, Magyarországon sikerült a Tipton Eyeworks-szel leszerződnie. Kedvesen felhívják a figyelmet arra, hogy a fogyasztók a főbűnösök, és ők természetesen környezettudatos vállalatként, nem kapszulás kávét isznak a pálmaolajban gazdag KitKat csokijuk mellé. 

„Büszkék vagyunk rá, hogy a világon egyedülálló módon mutathatjuk be, milyen sokoldalúan felhasználható az alumínium. Környezettudatos vállalatként felelősségünk, hogy amellett, hogy felhívjuk a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára, segítsük is ebben a vásárlóinkat. A Tipton Eyeworks-szel közös együttműködésünk amellett, hogy társadalmilag is fontos ügyet szolgál, a Nespresso stílusosságát, minőségét és kreativitását is jól szimbolizálja” – nyilatkozta Gyovai Györgyi, a Nespresso magyarországi vezetője.

 

Fekete kulisszatörténetek az instás avokádóképekről

Az avokádó korunk marketing áldozata lett. 2015-ben az avokádó volt a legközkedveltebb termék a Pinteresten. Néhány év alatt ez a gyümölcs lett a kulináris magazinok és blogok királya Amerikában és Európában. Már-már kultusszá nőtte ki magát az avokádó toast, és kétség kívül, a sárkánygyümölcs mellett, ez az Instagramon legjobban mutató divatos-egészséges étel. 

                                           Ám mégsem annyira "zöld", mint amilyennek látszik.

A globalizáció "zöld aranya" benne van a top 5 mezőgazdasági termékben, amelyek a legtöbb gazdasági forrást jelentették az utóbbi 10 évben.

De mi történik a termelés és a likevadász instafotók közötti időintervallumban?

Az avokádó mint csodagyümölcs eredendően az aztékok eledele volt. Formájára utalva az azték „ahuacatl”, azaz here szóból származik. Kiváló energiaforrás, B, C, E és K-vitaminban, vasban, magnéziumban és potássziumban gazdag, rendkívüli antioxidáns. Emellett rákmegelőző és szívbarát, valamint bőr- és szemvédő hatása miatt egyre elterjedtebb a fogyasztása a nyugati országokban.

Az avokádó egy majdnem tökéletes ínyencség. Ám mégsem annyira "zöld", mint amilyennek látszik.

A gazdasági fellendülés pénzt jelent. Sokat. Így nem feltétlenül érdeke a nagy bevásárlóközpontoknak bevallani a "fekete pontokat" a raktárban. Amíg ilyen szintű keresletet tapasztalunk, a beszerzők logikusan minden áron arra törekszenek, hogy ezt, az utóbbi 10 évben drasztikusan megnövekedett avokádó utáni éhségünket kielégítsék. Habár Amerika magasan vezet az avokádó fogyasztásban, a franciák és az angolok szintén versenybe szállnak. Hazánkban az ár még olykor-olykor közbeszól a vásárlásnál, de egyre kevésbé lesz ez indok.

De mi is a baj az avokádóval? Alapvetően semmi, de a mennyiséggel és a termesztéssel annál inkább. Habár Európába az avokádók nagy része Spanyolországból és Izraelből érkezik, a világ első számú avokádó termesztő országa Mexikó. A listában a következő 3 helyet Hollandia, Peru és Chile foglalja el.

Mexikó dél-nyugati állama, Michoacan egyedül, kedvező időjárási feltételeinek köszönhetően, az ország avokádó termesztésének 80%-át teszi ki. Természetesen a megnövekedett kereslettel a kényszeres megoldások is sokasodnak.

A helyi környezetvédő hatóságok szerint 2000 és 2010 között 690 hektár erdőt írtottak ki.

Évente 20.000 hektárnyi erdős területet alakítanak át avokádóparadicsommá.

Egyes farmerek fenyőerdőket ritkítanak meg, hogy ezzel is több jövedelemhez jussanak. Mindemellett az sem elhanyagolható tény, hogy a maffia erősen kézben tartja az avokádókereskedelmet. Így a mesésen zöld avokádónk minden csak nem fairtrade. "A fairtrade vagyis méltányos kereskedelem az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbeszéden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntarthatósághoz azzal, hogy a hátrányos helyzetű, különösen a "Dél" termelői számára,  jobb kereskedelmi feltételeket kínál és biztosítja alapvető jogaikat", fogalmazza meg a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége. 

Ehhez társul az is, hogy két darab avokádó termesztéséhez közel 1000 liter vízre van szükség (összehasonlításként : 180 liter víz elegendő egy kiló paradicsom termesztéséhez). A logisztika szintén rendkívül káros környezeti hatásokkal jár, de ez természetesen nem csak az avokádóra vonatkozik. A Peruból, Mexikóból, Chileből érkező termékek több ezer kilométert tesznek meg az asztalunkig, míg végül ethylénnel, peszticid burokban tálalják. Azt gondolnánk, hogy a közelebbről jövő termék kevesebb "megrázkódtatáson" megy keresztül, de sajnos a spanyol és izraeli avokádóknak hasonló az élettörténetük.

A következmények sokaknak távolinak és szürreálisnak tűnnek. Sajnos nem azok. A túlértékelt avokádómánia már most tömeges erdőpusztításhoz vezet. Ritka madárfajok halnak ki, a teljes biodiverzitás veszélybe kerül sőt mitöbb emberi életeket is veszélyeztet.

Pedig ha közelebbről megnézzük, rendkívül könnyű pótolni azt, ami az avókádóban igazán fontos. Ha E-vitamint szeretnénk, akkor könnyen megkapjuk a napraforgó magból. A K-vitamint némi brokkolival, káposztával vagy spenóttal tudjuk természetes formában a szervezetünkbe juttatni. Az egyszeresen telítetlen zsírsavakat az extra szűz olívaolajból, dióból, mandulából könnyedén megkaphatjuk, míg a B9-vitamint a karfiolban, lenmagban, és céklában is ugyanúgy megtalálhatjuk.

Mindez nem azt jelenti, hogy nem ehetünk avokádót. Első lépésként elegendő az is, ha megbizonyosodunk arról, hogy a vásárolt termékünk fairtrade vagyis méltányos kereskedelemből származik. Ami pedig az Instagramot illeti, a cukkini is ugyanolyan zöld.

Én az instás cukkini fotókra szavazok.

 

Biokenyeret és zöldcirkuszt a népnek!

A kezdet nehéz. Az első mondat is az. De aztan nekilendülsz, leírod, kitörlöd, széttéped, újrakezded, újratervezed. Legközelebb jobb lesz.

De ami a környezetünket és bolygónkat illeti nincs B terv, mert nincs…

Rá kellett jönnöm, hogy ez a téma még közel sem annyira populáris, mint amennyire a Kardashian testvérek. És ez óriási probléma. Naponta találkozom emberekkel, akik nem is hallottak a pálmafa olaj termesztések által okozott nagymértékű természeti károkról, olyanokkal, akik nem látják értelmét az egyéni cselekedtnek, akik sorban állnak a Nutella akciónál és olyanokkal, akik csak várakozó üzemmódba teszik magukat…De miért is?

A blogomat a mai nappal, tiszta szívvel indítom útnak egy megfontoltabb jövőért, a tudatos vásárlásért, a természeti Brexitek elkerüléséért és értünk. Hogyan vegyük rá magunkat a minőségi táplálkozásra? Hogyan tanuljunk nemzetektől? Hogyan legyünk nyitottak a másra? Miért jó tudni, hogy mi van a tányérunkban? Miért kell véget vetnünk az instás avokádós fotóknak a lehető leghamarabb?

Mi lenne ha mi is elindulnánk egy zöldebb úton? Ha bevezetnénk az iskolákba a ‘komposzt’ órákat (mint régen a technika órák), ami lehetővé tenné a gyerekeknek az újrahasznosítás és termesztés alapszabályainak elsajátítását. Mi lenne ha a bevásárlóközpontok motiválnák az embereket arra, hogy minden üveget vigyenek vissza a következő vásárlásnál? És mi lenne, ha mindenki a 30 km-es körzetéből vásárolna alapanyagokat?

Az információhiányból és tudatlanságból fakadó problémalavina adott. A megoldókulcsokat barátaimmal és bloggertársaimmal intravénásan tálaljuk.